Egyre idegesebbek az angyalok, szárnycsonkkal verik az ablaküveget, megpróbálok több ként adagolni a kajájukhoz, hátha elmennek, és lopnak végre egy lovat abból a vidéki ringlispílrből. Szarszag van a lakásban, már három hete nem jártam itthon, a macska valószínűleg nem bírta tovább, és végigfolyatta a könyvszekrényt is, de vezeklés helyett inkább magára gyújtotta a kenyérpirítót. Egyetlen társam a bajban, Kormi.
Egyébként hetek óta nem kéne dolgoznom, az angyalok elég áramot termelnek, hogy alkudozhassak a szolgáltatóval, Paksot lekapcsolhatják, ellátom a fél Dunántúlt. Csupán azért nem hagyok fel a kopogtatással, mert van még két eltörni való billentyűzetem, sajnálnám a pocsékba ment munkát, meg a kínai könnyűipart.
Készüljetek, mert sört iszom és bort prédikálok, könyörgöm, ne hallgassatok rám, lépjetek le, amíg lehet, akkor még megúszhatjátok az egészet egy sima ejnye-bejnyével...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.